Az olvasási szokásaim körülbelül kétfélék: van, amikor szokok olvasni és van amikor nem. Mármint mindig olvasok, csak tanév közben azt, amit az óráimra kell, úgyhogy akkor igazából nemigen van választásom. (De nem kell nagyon sajnálni miatta, szeretem az irodalomóráimat, tavaly őszi félévben kicsit túl sokat is vettem fel belőlük.) Szóval a meghatározó tényező igazából az, hogy épp van-e egyetem vagy szünet van. Bár most megfogadtam, hogy minden nap fog maradni időm olyat is olvasni, ami nem a kötelezőlistáról való, úgy, hogy mellette szépen fel is készülök minden órámra, még az előadásokra is. Naiv egy terv, de meg kell próbálni.:)
Éjszaka szeretek a legjobban olvasni. Reggel pedig a legnehezebb. Villamoson néha nagyon jó, buszon meg nem nagyon tudok. A metróval az a baj, hogy túl rövid időm van rá. Ha olvasok a metrón, akkor viszont az a mozgólépcsőn is szokott folytatódni. Tévé mellett nagyon keservesen tudok olvasni. Zene mellett változó. Sőt zenefüggő is. Van, hogy azért hallgatok olvasás közben zenét, hogy valami olyat is csináljak közben, amit élvezek. Ez persze a muszájelolvasni dolgok közben szokott előfordulni. Mostanság sálat kötök olvasás közben, ami azért jó, mert különben a bőrömet kaparnám, ez legalább leköti a kezemet. Egyébként most épp komédiát keresek a drámakörünknek, ez amolyan magamtól-nem-ezt-olvasnám-de-nem-rossz típusú dolgokkal tud összehozni. Néha pedig nagyon klassz, amikor a zene és a könyv véletlenül reflektálnak egymásra.:)
Egyébként kisebb-nagyobb koncentrációs nehézségeim szoktak lenni, ahogy ez már abból is látszik, hogy van, hogy berakok zenét is közben, satöbbi. A villamoson azért nagyon jó olvasni, mert kényelmesen az ölembe rakom a könyvet, és akkor azon kívül mondjuk még látom a jármű padlóját és slussz. Ha olvasok, olyannak kell lennem, mint a lónak, semmi figyelemelterelőt nem szeretek a látóteremben. Szemellenző. Próbáltam már ellenzős sapkában is olvasni otthon. Ahol nagyon tuti olvasni, az a Frei Café a Mammut Libriben. Föl szoktam ülni a bárszékekre, szembe a fallal. Az úgy általában segít a koncentrálásban, ha van egy naaaagy fal velem szemben, és mondjuk egy kis alapzaj, ami zsongássá áll össze egy naaaagy tér miatt. Az jó. De könyvtárban is könnyebb, ahol meg csönd van. Az éjszaka azért a tuti megoldás, mert csönd is van és csak oda látsz, ahova esik a fény a kis olvasólámpából. Ami nagyrészt a könyv lapja.
Ha fekve olvasok, belealszom. Ülve szeretek olvasni, ez jelenleg ágybanülés nagyrészt, és egy ideje már szeretnék venni hozzá egy jó kis olvasós fotelt, de erre még egy ideig biztos nem fog sor kerülni.
Hát azt hiszem ennyi. Jó kis 7 hét volt. Köszönet érte Andiamónak, aki megszervezte és a többieknek, akiktől olvashattam ugyanezekben a témákban.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése